Sameh Zoabi - Tel-Avivban minden megtörténhet (Tel Aviv on Fire,תל אביב על האש, Tel Aviv Al Ha'Esh) 2018 hardhunsub MImi

A palesztin Salam (Kaim Nashif) igazi lúzer. Élete egy csőd, elhagyta, sőt, szánalomra sem méltatva kiröhögi élete szerelme, totális a kilátástalanság. Aktuális próbálkozása, hogy munkát vállal egy producer rokona produkciójánál afféle mindenesként – ez pedig nem más, mint a legmenőbb, legnépszerűbb kommersz palesztin szappanopera, a Tel-Avivban minden megtörténhet (eredeti címén Tel-Aviv on Fire, azaz Tel-Aviv lángokban lenne, és azért ez egy kicsi többletjelentéssel bír – na mindegy, nem bosszankodom). Egyik nap Salam éppen deríteni próbálná a fényt felvétel előtt, amikor megüti a fülét egy jelző: amikor a férfi főszereplő (egy magas rangú izraeli katonatiszt) egy gyönyörű nőt (aki nem mellékesen palesztin kém) épp próbál (el)csábítani, és azt mondja: bomba vagy. Salam rögtön beszól, hogy ez udvariatlan. Persze itt sem veszik őt komolyan, ezért a checkpointon a szexi izraeli katonalánytól megkérdezi, hogy ez mennyire udvarias, ha azt mondja egy nőnek: bomba vagy. Pont annyira, hogy őrizetbe veszik, és egy igazi izraeli katonatiszt, Assi (Yaniv Biton) előtt találja magát. Ám mivel van nála egy forgatókönyv a szappanopera épp forgó részéből, így megússza a büntetést. Mielőtt azonban elengednék, Assinak persze vannak javaslatai, amiket másnap Salam bedob, és – mint minden jó komédiában – pozícióba kerül forgatókönyvíróként. De mivel semmihez telavivonfire02sem ért, hiába próbálkozik hallgatózni kávézókban, esetleg saját élettapasztalatból meríteni (ami nincs), végső elkeseredésében visszatér Assihoz újabb dramaturgiai csodákért. Így jön össze az a fergeteges helyzet, hogy a legnépszerűbb palesztin szappanopera írója egy izraeli katonatiszt lesz. A viszonylag hosszú expozíció után persze jönnek majd a durvább konfliktusok, érdekellentétek, és azt kell, hogy mondjam, Sameh Zoabi író-rendező nagyon érzi azt, hogyan lehet intelligensen humorizálni a gyűlölettel és a tolerancia hiányával. Mindemelett azt is sikerül elérnie, hogy – bár vérre menő érdekellentét alakul ki a két főszereplő figura között – egy pillanatra sincs olyan helyzet, amikor azt éreznénk, hogy valamelyik karakter ne lenne totálisan pozitív, hovatovább igencsak szerethető. Az pedig már a kifejezetten zseniális kategória, amikor a szappanoperai viszonyokat a filmben ábrázolt valóságra is képes kivetíteni, ezzel megmutatva, hogy a legszórakoztatóbb dolog a világon a mi saját emberi gyarlóságaink. Az pedig kifejezetten lenyűgöző, ahová és ahogyan Zoabi kifuttatja az egészet: showbiz szinten megteremti a békét a régióban. Tökéletes szórakoztatás, amely komolyan elgondolkodtat. Mert, ahogy Moliére állítja: minél nagyobb az akadály, annál dicsőségesebb a legyőzése.